Szegény gazdagok I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: AZ UNALOM. - Te ásítottál oly nagyot, Clementine? Senki sem felelt. A kérdező egy nyolczvan év felé járó öreg úr, pompás, virágos selyemkaftánban, fején gyapot hálósüveggel, lábain meleg posztó-harisnyák, kezein brilliántos, turquoisos, rubinos gyűrűk ; úgy fekszik hanyatt az atlasz ottománon, arcza olyan cserfakó, mint a múmiáké, egyik ráncz a másikat éri rajta ; száraz, sovány keselyűorra, bozontos őszsárga szemöldökei s kiülő nagy fekete szemei, miket érzékeny szempillák takargatnak, kevés megnyerőt kölcsönöznek arczának. - Nos? senki sem felel? ki ásított oly hangosan a hátam mögött? kérdi újra boszantólag az orrán keresztül hangoztatva a szót. Senki sem felel? Persze, hogy senki sem felel...