Réztábla a kapu alatt [antikvár]

Részlet: 1924 októberében, késő délután, kopottruhás fiatalember bámult ki a harmadosztályú fülke ablakán. A vonat csaknem üresen kapaszkodott felfelé a völgyön keresztül, a walesi tartomány déli részének legkietlenebb vidékén. Manson reggel óta utazott, kétszer is át kellett szállnia, de most már közeledett célja felé. Itt vár rá, e sivár elcsúfított tájon, életének első állása, orvosi pályafutásának kezdete. Fárasztó utazás volt. De még hosszabbá tette a türelmetlen várakozás. Ezen a szárnyvonalon nem volt dupla sínpár. Jobbra és balra hegyek ágaskodtak a ködös ég felé. Záporeső verte a fülke ablakát. Lépten-nyomon megkezdett tárnák éktelenítették el a hegyoldalt - megannyi sebforradás a táj piszkos testén. Fekete salakdombok. Imitt-amott sovány juhok őgyelegtek, hiába kutatva legelőért. Se fű, se bokor, csak néhány satnya fa, komor kísértetek a csüggesztő kopárságban. A sinek fordulójánál vörösen izzó kohó tünt fel. Körülötte néhány munkás hadonászott derékig meztelenül. Bódék és szerszámok egymás hegy én-hátán. De ezek se tudták megszakítani a tájkép nyomasztó egyhangúságát. Manson mély lélekzetet vett. Lerázta magáról a kedvezőtlen benyomásokat. Tele volt energiával. Az ö számára ez a vidék nem temető, hanem első tevékenységének színtere, csupa vidám reménység, egy szép jövő ígérete.