Kert a hegyek között [antikvár]

HOGY KELETKEZETT EZ A KÖNYV? A sakktábla mellett ültem, amely egyre nyugalmasabban helyettesíti társas érintkezésemet, amikor a szent Három Királyok benyomultak a kávéházba. Hevesen rontottak be, mert pamuttrikós lábaik fáztak. Mögülük a tiszta téli levegő behúzott a helyiség telefüstölt melegébe, mert az ajtó nyitvamaradt volt a kíséret számára; egy ifjú lépett be rajta, aki a viaszkból öntött szent gyermeket hozta jászlában, egy szürke farkaskutya, egy fiú báránykával karján és rengeteg gyerek, akik korcsmáról korcsmára kísérték a Három Királyokat. Mialatt a szent fekete király - aki hétköznapokon segéd a szomszédos vasárú-kereskedésben - bádogperselyét rázta, hogy zenéjével kicsalogassa az árva gyerekeknek szánt adományokat, a szent barna király hatalmasan trombitált. Rájuk néztem s arra gondoltam, hogy immár negyedszer látom őket, mert ez a negyedik epinaphia estje, amelyet Locarnóban átélek. Mindig ugyanabban a kávéházban, ugyanannál a sakkasztalnál, egyforma egykedvűen ... s egyre restebben! És mialatt kutyámat csendesítettem, amely a farkaskutyán való izgalmában hevesen rángatta pórázát, így gondolkodtam: ez a negyedik locarnoi évem, negyedik nyugodt évem, amelyek lassankint semmittevő évekké változtak át...