Hatvan forint [antikvár]

TŰZ LOBOG BENNEMMint négy rekedt kereplő, úgy lármázott a négy táncoló kerék a macskafejű köveken. A fáradtan kocogó almásderes feje lóbálásával segítette magát előre a lusta ügetésben. A széles út szelíden fordult és a vastagderekú fák bólogatva néztek a kocsi után. A májusi szél éppen kiszabadult a lombok közül és zümmögő táncolással kísérte a négy kerék zakatolását. A hunyó nap pedig vörös ragyogását szórta szét a kerekek elé. A fölvert por millió szemcséje sugáralakban rezgett a levegőben és a bágyadt sugarak glóriát rajzoltak a kocsis görnyedt hátára. A mögötte ülő három utas jókedvű arcát, bomlott haját aranyesővel rajzolta körül ez a ragyogás.Jószagú, mindent átfogó csend nyargalt utánuk. A nyitott kocsiból vidám énekszó suhant szerteszét és meg-meghasogatta ezt a nagy-nagy csendet. Visszhangja pedig ott tekergett az úton strázsáló fák körül, az ágaskodó fűszálak között, átugrotta az út mentén lustálkodó padokat és felcsapott a fák koronájába, a pirosan lebegő ég felé:Eltörött a pipám szára...Sejde! pipám szára.