Hangyaboly [antikvár]

Részlet a könyvből: Tizenharmadik és huszonötödik éve közt Joao Romao egy butikosnál volt alkalmazva, aki Rio de Janeiro Botofago negyedében, egy félreeső és züllött „tavernában", utcai bárban némi pénzhez jutott. A szerény bérből, amelyet Joao ebben a tizenkét esztendőben kapott, semmit sem költött el és az elszámolásnál, amikor gazdája, az érdemes férfiú, elhatározta, hogy nyugalomba vonul hazájába. Portugáliába, Joao Romao sokévi munkája fejében nemcsak a bárt kapta meg mindennel, ami benne volt, hanem még tizenötezer millreiszt is készpénzben. Mihelyt önálló lett, a fiatalember még nagyobb buzgalommal vetette magát a munkába és annyira rabja lett a pénzszerzés mohó vágyának, hogy szívesen viselte el a legkegyetlenebb nélkülözéseket. A bár asztalán aludt, egy szalmával tömött vászonzsák volt a párnája. Ételét napi fél millreisz szerény áron szomszédnőjének, Bertolezának zöldségesboltjából szerezte be; harminc év körüli néger nő volt, rabszolganője egy vak embernek, aki Juiz de Forába költözött, hogy élete végét ifjúságának színhelyén töltse el. Bertolezának volt egy „pasi"-ja, egy portugál ember, aki egy kézikocsival járta a várost.