"...és mi most itt vagyunk" [antikvár]

"Este még tüzijátékot is rendeznek a parlament előtt, ezt a televízió is közvetíti. Vizi és Ecsédi otthon nézik meg az adást, melynek befejezásekor Vizi kapcsolja ki a készüléket. A színes rakéták eltűnnek, a fiatalember szétnéz a szobában. Ugyanaz a kiábrándító helyzet, mint bármikor máskor, üres üvegek, teli hamutartók, s Ecsédi az asztalra dőlve részegen már alszik is megint. Vizi odamegy hozzá, belemarkol a hajába, felemeli a kókadt fejét, és iszonyatos indulattal üvölti, sziszegi barátja álmos arcába: 'Ha nekem még egyszer nők nevét mered kiáltozni, meg házszámokat… Ennek vége, érted?!!!' Majd hosszú, nagyon hosszú szünet után azt mondja Cseh Tamás, most már végképp kilépve nemcsak minden addigi szerepéből, de magából a játékból is, halkan, de tisztán és keményen artikulálva: 'Ennek vége, értitek?' "