Erdély köpönyegében [antikvár]

Kiadói borítója kopottas.
"Áhítatos szívvel léptem át 1971-ben, egy augusztusi délelőttön a rodostói Rákóczi-ház küszöbét, ahová azzal a nem titkolt elhatározással érkeztem: regényt írok Mikes Kelemenről. Milyen sokszor álmodoztak a bujdosók Erdély hazahívó édességéről, a szülői házról, amely egyszeriben elérhető közelségbe került 1739 nyarán, amikor a szultán parancs Mikes Kelement és Zay Zsigmondot Iasiba, régi magyar nevén: Jászvásárra küldte, s ők ott mentek el Erdély köpönyege mellett. Mikes Kelemen levelei tanúskodnak arról, hogy mennyire tartott az úttól. Egész valóját felzaklatta az a lehetőség, hogy szülőfaluja, Zágon ott fekszik egynapi járóföldre.Erdély katonai kormányzója, Lobkowitz azonban cselt vet a bujdosóknak. És nemcsak a rájuk törő ellenségekkel kell megvívniuk, hanem a lelkiismeretükkel is. Arról kell határozniuk, melyik a nagyobb hűség: a hazatérés-e , a szülőföld hívásának megállása vagy a ragaszkodás meghalt fejedelmük emlékéhez és eszméikhez."