Egyszer volt... [antikvár]

Részlet: A déli nap perzselte az állomás előtti, simára taposott tért. Álmosan bólogatott a vén szürke a sárga postaszekér előtt, mely a városkából minden vonathoz kidöcögött a vasútra. Néhány fogadói kocsi is - barnásszürke szinüek, a kerekek tele rászáradt városi agyaggal - zörögve jöttek a poros fasoron, amelynek túlsó végén két rideg, vörös torony fúrta keresztes csúcsát a sötétkék júliusi égbe. Már jelezte a tompahangú harangütés, hogy a vonat elhagyta a szomszédos állomást...