Az Istenek bosszúja I. [antikvár]

Az emberek ismét árulókká váltak. A lenyugvó nap szokásosan békét és derűt hozott. Ezen az estén azonban a vérvörös nap láttán az Isteni Feleségnek összeszorult a szíve. A papnő Karnak szent városán uralkodott, királyi szertartásokat végzett, épületeket emeltetett. Az általa kormányzott enklávé a görög kultúráért rajongó Amaszisz fáraó megbecsülését élvezte. A szaiszi-dinasztia1 megalapítása óta Alsó-Egyiptom a külvilág felé fordult, egyre inkább belenyugodva az eszmények és az erkölcsök romlásába. Az Isteni Feleség tisztában volt azzal, hogy milyen súlyos a helyzet, és igyekezett megóvni az alapító atyáktól örökölt értékeket. Egyedül a rituálé szigorú betartásán múlott, hogy az országon még nem lett úrrá a káosz. Ezen a téren a legkisebb hanyagság is katasztrofális következményekkel járhatott, a papnő ezért a legnagyobb komolyságot várta el a ritualistáitól és a személyzete tagjaitól, akik a rejtőző Amon isten földi feleségének szentelték magukat. Úgy látszott, a törékeny thébai egyensúly felborul, a nap rikító színe nehéz időket ígért. Az emberek vakságán és középszerűségén feldühödött istenek bosszúra készültek. A vihar közepette az Isteni Feleség az utolsó pillanatig kitart. Vár, mit sem változtatva a szokásain, az ünnepek és a szertartások rendjén. A vihar szele olyan embereket sodor majd hozzá, akik dacolni kívánnak a balsors csapásaival. Ha méltónak bizonyulnak rá, talán nekik adja a Karnakban őrzött kincsét. Vajon az ő segítségével megmenekülnek az istenek bosszújától?