Az angyaloknak nincs szárnyuk [antikvár]

Manapság lökhajtásos luxusgépen járják a világot és megcsillantják a könnyű élet, a karrier csábító fényeit a gyengék előtt. Jászi Karcsi - Hegedűs Zoltán regényének főhőse - fiatal mérnökként kerül egy eldugott, jelentéktelen vidéki építkezésre. Nem elégíti ki a munkahely, fél az eltemetkezéstől, nem lát távlatokat maga előtt, és közben terméketlen vitákban őrlődik aszkéta-erkölcsű, maradi apjával. Hétvégi felruccanásai során enervált, dekadens fiatalokkal kerül kapcsolatba, de ezek között sem találja helyét. Közömbösségével elszalaszt egy tartalmasnak ígérkező szerelmet, két másik nővel is kalandba bocsátkozik, és végül kiköt a legígéretesebbnél: Áginál, a csábító angyalnál. Az író a fiatalok "rossz közérzetét" ábrázolja, annak eredőit és veszélyeit akarja bemutatni. Szilárdabb jellemet, megalapozottabb morális és világnézeti tartást szeretne látni az életbe induló fiatalokban, de a felnőttek világának is nekiszegzi a kérdést: mit látnak tőletek? Milyen példát mutattok nekik, hogy elkerülhessék ezt az utat, a tragédiánál is lehangolóbb ellaposodást, elsivárulást?