Annak emlékére, hogy egyszer összevesztünk [antikvár]

Részlet: ÖNÉLETRAJZ HELYETT.,. KOLOZSVÁR egyik nyomornegyedéhen születtem 1929. tavaszán. Szüleim csak embertelen szorgalmukat hozták magukkal szülőfalujukból, ahol már az sem volt elég, egyebük nem lévén. A házba vagy szűk udvarba zárva vártam őket haza télen-nyáron, ötéves koromtól. A magány lesz hát lelkem alakítója, s szerszáma a félelem. Kell-e magyaráznom, mi mindentől képes félni egy apró gyerek? Talán annyival toldanám meg képzeletüket, hogy magamtól is féltem. Olyan erős volt a szülői hagyakozás: mit szabad s mit nem tennem, hogy állandóan ellenőriznem kellett magamat, vajon nem feledek el valamit, vajon utasításaiknak megfelelően jártam el? Más gyerek bizonyára