A párduc I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Nunc et in hora mortis nostrae. Amen.A rózsafüzér mindennapi malasztja véget ért. A herceg békés hangja egy félórán át idézte a dicsőséges és fájdalmas misztériumokat; de félórán át másféle hang is vegyült az egyhangú mormolásba, meg-megemelkedő hullámzással, amelyből mint arany virágok csillantak ki a szokatlan szavak: szerelem, szüzesség, halál.Az áhítatos duruzsolás alatt mintha megváltozott volna a rokokó szalon képe: még a papagájok is, melyek különben szivárványos szárnyakat bontanaka selyemparavánon, most mintha félelmükben megdermedtek volna; és Magdolna is, a két ablak között, inkább bűnbánó bűnösnek látszott, mintsem szép, szőke lánynak, aki, ki tudja, milyen bolondos álmokba felejtkezik, amikor nem hallja az esti áhítatot.