A lecke vége [antikvár]

Részlet: A nő, ha a férfi elhidegül tőle, négy változáson megy át. Az első: mikor a dolgot észreveszi, a második: amikor látja, hogy minden hiába, a harmadik: midőn az esze kinyílik és a negyedik: mikor elalszik a szíve... Az elsőnél: sír, öltözködik, szép akar lenni, mert vissza akarja szerezni, akit elvesztett, a másodiknál: kétségbeesik, mert ráébred az egyedüllétre, a harmadiknál: látja, hogy a sorsa, nem mint eddig hitte, egyedülálló, hanem közös asszonysors, és a negyediknél: kezdi nem érteni, hogy szenvedni tudott azért... aki elhagyta. Pár hónappala római út után Mária is itt tartott. Kezdte nem érteni magát... Nemcsak az eszével kezdte nem érteni, hanem a szívével sem. Mert azelőtt, hónapokon keresztül ez a két hatalom folyton birkózott benne. Az esze ezer érvet hozott fel a férfi ellen, a szíve ezret dobott el... Semmi volt neki, hogy a férfi szellemileg messze volt tőle, semmi, hogy sohasem is érte volna utól, semmi, hogy a házasság nem jelentett volna számára szemernyivel sem gondtalanabb, könnyebb életet, semmi, hogy a férfi társadalmilag is kevesebb volt, mint amire joggal igényt tarthatott, semmi kispolgári szokásai, csiszolatlanságai, bárdolatlanságai, amelyek pedig minden adott alkalommal végtelenül bántották, nagyon kínosan érintették. Eddig... minden semmi volt... Most azonban mintha a szívének is szeme nőtt volna,a szíve is kezdte meglátni a hibákat, töréseket. És a meglátással... kezdte nem érteni önmagát...