A hattyúcímeres kastély [antikvár]

Részlet a könyvből :Kissé még mindig részeg volt, amikor Ismayvel együtt kilépett a hálókocsiból és elsétált a perronon a poggyászhivatal felé. És még mindig élt benne az elkeseredettség ... az a perzselő keserűség, amely három hét óta - részegen vagy józanon - maró savként szüntelenül rágta. A perron meg-megingott lábai alatt; a reggel hideg homálya betöltötte az állomás magas boltíveit és mint sűrű tengeri köd gomolygott körülötte. Nem látott semmit. Mereven lépdelt, mint az alvajáró. Hirtelen kiegyenesedett. - Nagy utazótáska - hallotta Ismay magyarázó hangját - a feladóvevényt a londoni vonat hálókocsiján állították ki. Leith névre. A hivatalnok füle mellől előhúzta a ceruzáját és végigfutott vele a jegyzéken. - Az Aureola-ra irányítva - bökte ki végre. - Rendben van. Slade megbízottja itt van. - S anélkül, hogy megfordult volna, kiáltott: - Slade! Szeplősarcú férfi sietett elő. Zubbonya zsebéből lassan lajstromkönyv került elő, egy ujj emelkedett az aranybetűs sapka ellenzőjéhez. - Dr. Leith, uram. Igen, uram, csak bízzon rám mindent, uram. A főmólóhoz viszem a csomagot és ott találkozunk. Pontosan tíz órakor, uram. Itt az elismervény.