A fehér köntös [antikvár]

Részlet:Henry BordeauxJules Lemaitre egyik levele jut eszembe, amelyben bizonyos iróniával rajzolja meg Paul Bourget portréját, válaszképen azoknak a hölgyeknek, akik a nagy regényíró könyveit olvasva úgy képzelték el őt, mint az eleganciának örökösen szalonban forgolódó könnyűvérű mesterét. Nos, magam is meglepődtem kissé, amikor átléptem a fiatalabb klasszikus, Henry Bordeaux dolgozójának küszöbét. Ebben a hatalmas teremben misem vall a divatos és szeszélyes művészre. A falakat teljesen beborítják a körbefutó könyvállványok s a padlón piramisokba gyültek össze a folyóiratok. Bordeaux épen íróasztala mellett ült. Impozáns megjelenésű, magas, szép férfi. Sötét haja, sűrű szemöldöke arcvonásainak kemény jelleget ad. Lassan, megfontoltan, de nagyon energikus hangsúllyal beszél.- Az irói működés alapelvének tartom - folytatta előbb megkezdett politikai beszélgetésünket, - hogy az életet az igazságnak megfelelően figyeljük meg. Úgy kell venni az életet, amint van. nem szabad csökkenteni az árnyékot, de a fényt sem, tartózkodni kell a sötét túlzástól, de az erkölcsök poétikus idealizálásától is. A természet szintén harcol a destruktiv erők ellen, de ez azt mutatja, hogy ilyen erők vannak, léteznek. Az irónak nagy felelőssége van nemzetével szemben. Nem hunyhatja be szemét sohasem a nemzetfenntartó tényezők előtt. Legyen az író emberi, lássa maga előtt az egész embert és fatalisan rá fog bukkanni a nemzeti és a vallásos érzésre. Enélkül csonka a lélek, vak vagy bűnös az iró.