A bosszú angyala [antikvár]

A következő fejezetekben Charlotte de Corday életének történetét jegyeztem fel, amelybe beleszövődik két férfi élete is. Egyiké, akit megölt és a másiké, aki meghalt, mert megvédelmezte emlékezetét. Arcképe nem is volna teljes, ha elhagynánk mellőle Jean-Paul Marat vagy Jean-Adam Lux alakját. De nem lenne teljes akkor sem, ha nem utalnánk arra a férfiúra, akiből mindhárman eszméiket és gondolataikat merítették, ők hárman, könyvem hősei, nem ismerték egymást egészen 1793 nyaráig, amikor találkoztak, hogy megsemmisítsék egymást. JeanPaul Marat sohasem hallott Charlotte de Corday-ről, míg azon a végzetes délutánon, 1793 július 13-án fel nem kereste. Jean-Adam Lux csak akkor hallott Charlotte de Corday-ről, amikor már alig néhány napja volt hátra az életéből. Nem látta soha, csak útban a halál felé.Jean-Jacques Rousseau írásai lobbantották lángra és hozták össze ezt a három, annyira különböző lelket, a pusztulásban éppen úgy, mint a halhatatlanságban. A szárdiniai francia kozmopolita, a tisztavérű normann és a mainzi német egyaránt - bár különböző egyéniségüknek megfelelően - magukba szívták Rousseau tanait. És a két utóbbi sokáig és hosszasan tűnődött a nagy művön, amelyből a genfi órásmester fia merítette inspirációját - Plutarchosz párhuzamos életrajzain.Hármuknak sorsa tehát nemcsak azért érdekes és figyelemreméltó, mert a francia forradalom legvéresbb korszakában főszereplői voltak az akkori idők egyik legmegrendítőbb tragédiájának, hanem azért is, mert eszméiket. elhatározásaikat ugyanabból a forrásból merítették.