Szivecske [antikvár]

Részlet a könyvből: Napsugár az égen Ólomszürke volt a márciusi égbolt és nem akart tavaszodni sehogysem. A hercegi uradalomnak jószágigazgatói háza előtt, Fáth Imre intéző portáján, egy öreg béres gondterhes arccal tömködte pipáját és hangosan gondolkozott. - Havazni kezd megen... Sohasem lesz mán tavasz! Ki akart köpni, ahogy az első pipaszippantás előtt szokta, de hirtelen meggondolta magát. Inkább végigtörölte száját a kabátujjával és ráncos, barna arcára a gondfelhő helyére nyájas mosolygás derült. - Jó reggelt, Szívecske kisasszonyka! Megfázik idekünn. Az ilyen kis fehérnépnek jobb most a kályha mellett sütkérezni.