Hull a hó! [antikvár]

Bence tavaly ilyenkor is nagyon várta a Mikulást, mégis képtelen volt rá, hogy megüljön egy helyben és odafigyeljen, amikor a gyerekek dalok, versek tanulásával készültek a Mikulás fogadására. Miközben a többiek énekeltek, Bence azzal foglalatoskodott, hogy Kata cipőfűzőjét a szék lábához kötözze. Elképzelte, hogy a kislány ezentúl a székkel együtt közlekedik majd, s ezen jókat kuncogott. Máskor gondolatban eljátszott azzal a kisautóval, amelyet a Mikulástól kért ajándékba, s a legváratlanabb pillanatokban felberregett. Megint máskor meg azon törte a fejét, miként lehetne a Télapó szarvas húzta szánját motorizálni, hogy gyorsabban odaérjen a gyerekekhez. Talán mondani sem kell, hogy Bence volt az egyetlen gyerek, aki még egy árva mondókát sem tanult meg a Télapóról. Eljött a nagy nap, megérkezett a Mikulás. Egyenként szólította a gyerekeket, s mielőtt átadta volna ajándékait, mindüket arra kérte, hogy énekeljenek el valami kedves dalocskát, Mikor Bencére került a sor, csak állt ott, mint a kuka. Kis híján elpityeredett, de azután a Mikulás bácsi odaadta neki a várva várt kisautót és így szólt: Sebaj, Bence, jövőre újra eljövök, remélem, addigra te is tudsz majd énekelni nekem. Az idén Bence szorgalmasan készült az ünnepségre. Tud már dalt, nem is egyet. Tanuld meg te is Bence kedvenc énekeit, meglátod, mennyire örül majd a kedves, öreg Télapó.