Hétmérföldes csizma [antikvár]

A mi tanítónk mindig tanít valakit A tanító elvtárs — megfigyelésem szerint — mindig tanít valakit. Az év folyamán például az osztályt tanította — mégpedig igen sok jóra, amilyen a tizedes törtek. Hazánk fontosabb folyói, a szépírást meg az aztat. Az aztat tulajdonképpen nem tantárgy, hanem egy kifejezés, mégpedig igen helytelen kifejezés, mert helyesen nem aztat mondunk, hanem azt, amint a tanító elvtárs igen nagy szeretettel megtanította minekünk. Igy ma már akárkit meg lehet kérdezni közülünk, és mindenki helyesen fog válaszolni, hogy nem aztat, hanem azt, maga Pércsi József is, pedig ő mindig hibásan mondta ki ezt a különben nagyon helyes kifejezést. így hát a tanító elvtárs szárnyunkra bocsátott bennünket, és jövőre új fiúkat keres magának, akik még nincsenek tisztában azzal, hogy egy alma meg egy körte az semmi, mert nem lehet őket összeházasítani. És őket is meg fogja tanítani a törtekre, Hazánk ismeretére, a folyókra meg az aztatra, és ezen új fiúkat is szárnyukra fogja bocsátani, hogy bátran röpködjenek az élet iskolájában. A tanító elvtárs ugyanis mindig tanít valakiket, s ezt maga Pércsi József is megértette, noha ő kezdetben azt sem igen értette, hogy a kettévágott alma egyik része egy fél alma, a másik része pedig még egy fél alma, és több része nincs is az almának. Azonban a tanító elvtárs ezt is megtanította, utána pedig szárnyunkra bocsátott bennünket.