Holdfény [antikvár]

Fedlapján apró beszakadással. Gerinc sarka kopottas.
Ha valahol a világon, akkor Angliában következik be szinte naponta a csoda: a színház nem önmaga nagyon bizonytalan, alig meghatározható, "szuverén" forrásaiból táplálkozik, hanem abból az "anyagból", amelyet a kortársi drámairodalom kínál fel neki. Olyan drámairodalom ez, amely stílusát, érzékenységét tekintve elképesztő leleményességgel reagál mindarra, amit társadalmi és művészeti közérzetnek szoktunk nevezni. Hosszú idő után ez az első antológia, amely hírt ad napjaink angol drámaterméséről. Harold Pinter élő klasszikus: Holdfény című műve a régi erényeket - a létezés rejtelmének színpadilag adekvát megfogalmazását, hétköznap és költészet egymásba feledkezését - valósítja meg újra. Stoppard, a virtuóz hangszerelő két egymástól messzi kor harmóniáit és diszharmóniáit ötvözi egybe. Nicholas Wright a pszichológiai drámát műveli, Caryl Churchill fantasztikus játéka szemléletében rokon a "dühös" Gregory Motton Peer Gyntöt idéző és parodizáló szertelen művével. Gazdag, eleven drámairodalomról ad hírt ez a kötet, afféle mustrával szolgál, amely talán még lenyűgözőnek is mondható.