"Felemelt fővel" [antikvár]

Prológus Kis maroknyi csapat sziklakápolnában imádkozik. Térdepelnek az oltár előtt. A térdeplők közül egy világos köpenybe burkolózott női alak emelkedik ki. Az egyetlen, aki az oltárra felnézve imádkozik. Az imádság halk, egyre erősebb lesz. Felemelt fővel, édes orcával imádságra állunk, A Fényben szólunk Hozzád Égi Édesanyánk, Imával dicsérve isteni Felségedet: Üdvözlégy Boldogasszonyunk - Mária. Urunk-Istenünk van Teveled. Áldott voltál Te a földi asszonyok között és Örökké áldott a Te méhednek gyümölcse - Jézus Urunk. Nagyasszonyunk! Szűz Mária, Istennek Szent Anyja! Hallgasd meg a mi könyörgésünket és maradj velünk drága égi Anyánk. Szent Fiad, a mi Jézus Urunk nevében kérünk... Ámen."