Szó-kincs 2016 [antikvár]

Részlet a könyvből:Cézanne1988. BudapestGyula tétován lépkedett a zsúfolt teremben. Általában hétköznap délelőttönként járt kiállításokra, nem volt hozzászokva a tömeghez. A falon lógó festményeket már-már megközelíthetetlenné tette néhány, önmagát műértőnek tituláló, idős ember, nem is beszélve a tucat unatkozó, gimnazista fiatalok zsibongó csoportjáról. Gyula a posztimpresszionista festőről szinte mindent tudott már, nem pazarolta az idejét a falra pingált többsoros, száraz, ismertetőkkel. A kiállítás végére úgyis elfelejtené, ráadásul ez csak egy kurátor szubjektív véleménye. Ugyanígy volt a képek címével. Ami tetszett neki, azt elolvasta, és egy életre megjegyezte.Ez a középkorú, marcona arcú férfi nem volt tehetséges festő. Ezt tudta magáról, nem is kergetett hiú ábrándokat. Többféle módszert, stílust, műfajt kipróbált, de egyikben sem tudott kiteljesedni. Elfogadta. Ennek ellenére falta a festőkről és/vagy a festészetről szóló könyveket, újságokat, sokszor éjszakába nyúlóan, mohón lapozgatta az albumokat.