Borország szíve: Bogács [antikvár]

ELŐSZÓ Úgy gondolom, kevés magyarországi település büszkélkedhet azzal, hogy kötetnyi irodalmi alkotás őrzi nevét, hirdeti hírét. Ezt csak patinás városok, Budapest, Debrecen, Sárospatak, Pécs, Pápa , Szeged mondhatja el magáról, a pár ezer lelkes kisközségek között pedig egy sem akad olyan, amelyik ilyesmivel dicsekedhet. Illetve egy mégis csak akad. Ez pedig Bogács, a Bükk lábánál fekvő, több mint 750 éves falu, amely gyógyító hatású termálvízével és páratlan természeti adottságaival évről évre kirándulók, üdülők ezreit vonzza. Ennek az egyre népszerűbb üdülőfalunak egyik jelentős idegenforgalmi rendezvénye egyben nevezetessége is a június végén megrendezendő BÜKKVINFEST, a Nemzetközi Borverseny és Borfesztivál, melynek hírét ma már a határokon túl is ismerik. S ennek a sokszínű fesztiválnak egyik színfoltja az évről évre meghirdetett irodalmi pályázat, amely a. költőket és írókat arra buzdítja, hogy örökítsék meg bogácsi élményeiket, daloljanak a bogácsi bor és a termálvíz gyógyító hatásáról, s minden más feledhetetlen emlékről, amelyet ettől az emberléptékű tájtól kaptak. S az íróember -főleg ha tüzes bogácsi borok segítenek szárnyaltatni a képzeletét -, rendkívül termelékeny, amire bizonyság ez az antológia. Úgy is mondhatnám, sok irodalmárt sokszor megihletett már Bogács. Nem csoda, hisz ahogy Varga Rudolf költő barátom írja az antológia címadó versében, Borország szíve: Bogács. S ezekben a művekben nemcsak ez a szív, Bogács szíve dobog! Az alkotók szíve is megtalálható minden egyes alkotásban. Fogadják Önök is jó szívvel! Bogács 2001. június 1. Hajdú Imre szerkesztő