A társas lény [antikvár]

Miért született ez a könyv? 1970-ben — ekkor még viszonylag fiatal professzor voltam a Texasi Egyetemen - visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam. Meghívtak, hogy töltsek egy évet egy gyönyörű helyen, miközben megkapom a teljes professzori fizetésem, ráadásul cserébe semmit nem kellett tennem - nem rossz ajánlat! A helyszín egy vadregényes dombtető volt a Stanford Egyetem campusá-nak szélén, rövid autóútra San Franciscótól, a várostól, amelyet a világon a legjobban szerettem. A gyönyörű domboldalon álló intézet egy kutatóközpont volt, a Center for Advanced Study in the Behavioral Sciences (Viselkedéstudományi Kutatóintézet). Az intézet jószívű vezetői az egyéves fizetésen felül még egy irodát is biztosítottak, bármilyen titkári segítséget az irodai munka intézéséhez, bejárást a remek könyvtárba, ingyenebédet és lehetőséget, hogy smúzolhassak tucatnyi kiváló tudóssal, akár a kedvemre volt ez, akár nem - én ugyanis szívesebben jártam volna San Francisco színházi negyedét, vagy síeltem volna a Magas-Sierra hegyei között. És mindehhez nem szabtak semmiféle feltételt. Kaptam tehát egy teljes évet, hogy azt tegyem, amihez csak kedvem támad, és erre fel, én mit csináltam? Ügy döntöttem, hogy elbarikádozom magam a dombon lévő irodámban, és megírom ezt a könyvet. Mégis miért? Ha létezik egyetlen ok, akkor az az, hogy néhány hónappal korábban azon kaptam magam, hogy a Bevezetés a szociálpszichológiába előadásomon 600 hallgatóm előtt azt állítottam, hogy a szociálpszichológia egy fiatal tudomány - és amikor újra átgondoltam ezt a megjegyzésem, gyávának éreztem magam. Hadd magyarázzam meg: mi, szociálpszichológusok szeretjük azt mondani, hogy a szociálpszichológia fiatal tudomány - és a legtöbb tudomány-