Testbeszéd [antikvár]

Előszó „Valakinek a hóna alá nyúlni", „nagy szemet mereszteni" vagy „ölbe tett kézzel ülni" - ezekkel és hasonló szófordulatokkal nap mint nap találkozunk, és mindnyájan teljesen magától értetődően használjuk is őket. De feltette már valaha is azt a kérdést önmagának, hogy honnan származnak ezek a kifejezések? A válasz egészen egyszerű: a testbeszédből. Ha nehéz helyzetében támogatni akarunk valakit, aki közel áll hozzánk, sokszor oldalról átöleljük, és kezünk eközben nem a vállán fekszik lazán, hanem a hóna alá nyúlunk. Amikor olyasmivel találjuk szemben magunkat, ami kíváncsiságot ébreszt bennünk - mert ismeretlennek vagy szokatlannak találjuk -, ösztönösen összeráncoljuk a homlokunkat, és ezáltal nagy szemet meresztünk, hogy több információt tudjunk befogadni. És végül, aki ölbe tett kézzel ül, semmiképpen sem a munkától ódzkodik, csak éppen semmit sem kell csinálnia, ezért egyszerűen ölbe teszi a kezét. Az emberek által használt kommunikációs formák egyike sem olyan elemi, mint testbeszédünk - és egyik sem annyira őszinte. Szavakkal esetleg megtéveszthetünk valakit, akár hazudhatunk is, de ugyan kit győz meg egy mesterkélt nevetés? Akár akarjuk, akár nem, testünk elárulja, hogy valójában mit gondolunk vagy érzünk. A testtartás, a gesztusok és az arckifejezések helyes értelmezése nagy előnnyel járhat. Ismeretükre