A lélek betegségei [antikvár]

Előszót igazából hosszú munkája befejező aktusaként szokott írni az ember. Elérkezvén ehhez a pillanathoz, egyszerre tölti el a határtalan öröm érzése és valami olyasmi, amit - egy profán hasonlattal élve - a magánt vonszolni is alig képes maratoni futó érezhet közvetlenül a cél előtt. Be kell vallanom, hogy jelen esetben roppant elégedett vagyok az eredménnyel. Hiszek benne, hogy könyvem valóban képes feltárni a hallgatók előtt a pszichés rendellenességek világát, közvetíteni a témával kapcsolatban általam érzett izgalmat és csodálattal vegyes kíváncsiságot, a gyakorló és elméleti művelőivel szemben érzett elismerést s a pszichés problémák elszenvedői iránt érzett tiszteletet.