Általános farmakológia [antikvár]

1.1 Bevezetés ¦ „fáik ftrmakolóeia fiatal tudomány, mindössze a XX. század elején empMa alapján gyógyhatású, főleg növényi T^tf^ol^t a fájdalom, a láz stb. csillapítására. A farmakologia tudoma-^s Séletének m^alapozása azonban csak ebben a szazadban ^zdödott. Az empíriából levont téves következtetések sokszor veszelyes útra vittek a gyógyítást. Ennek egyik véglete a XVIH. században az allopathm voli, mely a betegség tüneteinek nündenáron való ehiyomására törekedett (verlecsapolas, hany-tatás hashajtás). Ilyenkor a kezelés hatására kialakult súlyos állapot miatt a beteg képtelen volt reagálni a saját bajára. Ennek a sok áldozatot követelő draszü-kus felfogásnak ellenhatásaként jött létre a Hahnemann által bevezetett homeo-pathia, mely a gyógyszerek extrém nagy hígításait (1:10^ ) alkahnazta. Ilyenkor az eredeti anyag szinte egyetlen molekulája sincs jelen az ajánlott készítményben. Paul Ehrlich (1913) nevéhez fűződik a kemoterápia és ebből eredően a receptorelmélet tudományos megalapozása. Ehrlich a gyógyszerhatást a szervezet és a gyógyszer kölcsönhatásán alapuló kémiai interakciónak tartotta. A gyógyszer és a szervezet makromolekuláinak szelektív kapcsolódását tartotta szükségesnek a gyógyszerhatás létrejöttéhez („corpora non agunt nisi fixata": gyógyszerkötődés néUdil nincs gyógyszerhatás). A nagyon hatékony gyógyszerek akár 10"'^ M koncentrációban is hatnak, bár az Avogadro-szám alapján még ilyenkor is nagyszámú molekula (kb. darab/ml) van jelen a receptorok környezetében. Ennél még hatékonyabb anyagok is előfordulnak, pl. a diftériatoxinból akár egyetlen molekula is elég ahhoz, hogy a sejthez kapcsolódva azt elpusztítsa. 1.2 A gyógyszer-receptor kapcsolat tulajdonságai A farmakológia alaptörvénye, hogy a hatás kiváltásához a gyógyszernek kapcsolódnia keU a sejtek felszínén vagy belsejében elhelyezkedő makromolekulákhoz melyeket receptoroknak nevezünk. A kapcsolódás következtében megváltozik a receptor konformációja vagy töltéselosztása és ez a történések láncolatát, a farmako-lo^^ valaszt indítja el a sejtben. Nemcsak a gyógyszerek, hanem az endogén anya- SZT^f í * hatásukat A szer- SaSS- ^ ki' de csak a gyógysze- ^ny^d"^.^".™ ^ feHsmerésükhöz. Ezt a logikai so^nSt bi- - endogén ligandumát agyi Mvonatban S^Sri^S^e^^^ 10