Nyelvművelés II. [antikvár]

BEVEZETŐ A főiskolai nyelvművelő tanulmányoknak az a feladatuk, hogy a magyar tanárnak készülő hallgatók anyanyelvi kifejezőképességét fejlesszék, finomítsák, tökéletesítsék. E feladat megvalósításának elsőrend ff feltétele a rendszeres gyakorlás. Az ehhez szükséges gyakorlatokat, feladatokat (szám szerint 993-at) a NyelvmCfvelés címCf jegyzetünk tartalmazza. A nappali tagozatos hallgatók a nyelvművelés^ órákon végzik el ezt a munkát. Az esetleges nehézségeken nyomban átsegíti őket a gyakorlati órákat vezető tanár, úgyszintén a megoldás helyességéről vagy helytelenségéről is az oktató tájékoztatja a tanárjelölteket. Levelező hallgatóink azonban a rövidre szabott konzultációs órákon elsősorban az elméleti anyag vitás kérdéseinek tisztázásával foglalkoznak, a gyakorlatok megoldására jóformán semmi idejük sem marad. A levelező hallgatók felkészültsége sem tekinthető megnyugtatónak a nyelvműveléssel való foglalkozás nélkül. Ezt a munkát nekik csaknem teljesen otthon kell elvégezniük. Jegyzetünkkel tehát elsősorban nekik kívánunk segítséget nyújtani. Ez a jegyzet tájékoztatás, iránymutatás, az önellenőrzés eszköze. Egy-egy gyakorlat, feladat megoldása után levelező hallgatóinknak módjukban lesz egybevetni, összehasonlítani egyéni munkájukat a jegyzetben közölt megoldással. Jegyzetünk anyagát korántsem tekintjük abszolút mércének. Az anyagrészek, a nyelvművelés részterületeinek, ágazatainak természete szerint különböző mértékben közelítettük meg a helyes megoldást. A helyesírási gyakorlatok kidolgozásában például a mindenkire egyaránt kötelező helyesírási szabályok az iránymutatók. Ezekben semmiféle egyéni elképzelésnek, a szabályoktól való eltérésnek nincs helye. A nyelvhelyességi gyakorlatok megoldása az újabb, sőt legújabb magyar nyelvművelő irodalom megállapításaira épül. De mivel a nyelvi helyesség megítélésébe a stilisztikai szempont is beleszól, elképzelhető esetenként több egyaránt helyes, tehát elfogadható megoldás is. A legtöbb gondot kétségtelenül a stilisztikai és a szerkesztéstani gyakorlatok megoldása jelenti. Mivel a nyelvi megnyilatkozások módjának, a stílusnak mindenkor lényeges tényezője a beszélő (író) ember egyénisége, •minden megoldás szükségképpen magán viseli az alkotó egyén meghatározó jegyeit (jókat, rosszakat egyaránt). Ahány beszélő, annyiféle beszédmff! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyéni megoldás egyformán • 3 -