Testrésznevekből alakult mértékneveink története IV. [antikvár]

Részlet a füzetből: 1. A hüvelyk testrésznév önálló szóként mai nyelvünkben már csak ritkán, egyéni szóhasználatban, írók, költők tudatosan kiválasztott szavai közt szerepel. Így találjuk például Babitsnál: "Aztán a délutáni munka, a hüvelyk iszonyú fáradsága a tollat szorítani" (Gólyakalifa 150). Németh Lászlónál is előfordul: "Egy és más, gondolom, rosszul esett neki, mondta aztán, ahogy a nagypapa hüvelykivel belelapozgatott (Irgalom II, 183; Szépirod. Kk. 1965.). A múlt században azonban még mindennapos a szónak ilyen önálló főnévi szerepe: "Gomblyukába dugá hüvelykét" (Pákh A.: Humoros életképek 32); Szász Károly műfordításaiban is sokszor előfordul. Ma a beszélt nyelvben szinte kizárólag összetételi előtagként használjuk, a hüvelykujj összetett szóban. Mind a hüvelyk-nek, mind a hüvelykujj-nak hasonló a jelentése: "az ember kezének... szélső, két ujjperecből álló, vastag, rövid ujja, amely a többi ujjal szembefordítható, és így a kezet, ill. a végtagot fogásra alkalmassá teszi; hüvelyk, nagyujj" (ÉrtSz. III., 407 hüvelykujj címszó).