Magyarország harmadik szemmel [antikvár]

ELŐSZÓ Vajon milyen műveltség és hagyomány utolsó képviselője volt Koppány vezér, a Vérszerződés rendelése szerint Géza fejedelem jogos és törvényes örököse. Kinek az igazsága győzte le és bélyegezte meg máig ható módon a magyar népet. Mi az oka ennek az ezeréves magyar Golgotának? Rekonstruálható az az évezredeken átívelő Nimrud ősatyánktól induló külső és belső Fény-vallás, ami őseinket lélekben és testben meg- és összetartotta. A Duna Evangéliuma és a Kőtőrő Fű c. könyvek után, most benső utazásra invitáljuk a kedves olvasót. Keressük és találjuk meg együtt a szívünkben a választ, mit jelent lélekben magyarnak lenni. Kérem, tartsanak velem, s újra átélhetjük transzcendens örökségünket, Istentől kapott magságunkat. Kívülről nézve logikátlan árulások, tragédiák sora a magyar történelem. De ne higgyük, hogy a rablók elégedettek vagy megtalálták, amit kerestek. Miként is találhatták volna meg, hiszen az igazi érték belül van. Nyugtalanul, háborgó szívvel ülnek elpusztított országainkban, félnek, mert nélkülünk már semmi nem olyan Trianon szörnyszülött országainak képtelen élete megkívánhatatlan. Ami nemrég még a rablók számára az utolsó Magyar Birodalmat irigy sóvárgás tárgyává tette, az a harmóniateremtő magyar lélek szervezőerején és munkáján alapult. Minden elhódított magyar föld, ideges, elcsúnyult, maga a szervezhetetlen zűrzavar, a gőggel és dühvel álcázott lelkiismeret-furdalás. Mert ami kívül mutatkozik, az csupán olyan lehet, mint a belső, vagyis a tudat. Megbocsátunk nékik, mert kilencven év tényleg elég volt ahhoz, hogy rájöjjünk: „nem tudják mit cselekesznek". De nem azon az áron, hogy föladjuk, elfelejtsük Istentől rendelt magyarságunkat, ami sérthetetlen, transzcendens természetű és legfőképpen bennünk magunkban van.