R. Strauss: Salome [antikvár]

Részlet: NARRABOTH: Mily szép ma este úrnőnk, Salome, ó, mi szép! APRÓD: Nézd, mi furcsa ma fönn a hold korongja! Mint asszony-árny, ki sírjából kikél. NARRABOTH: De milyen furcsa, Mint egy kis hercegkisasszony, Kinek lába hófehér galamb. Azt hinnéd, táncol talán. APRÓD: Akár egy nő, ki meghalt, Úgy száll el lassan tovább. (Lárma hallatszik a palotából) ELSŐ KATONA: Micsoda lárma! Talán vadállatok ordítoznak, bőgnek? MÁSODIK KATONA: A zsidók. Mindég ilyenek: Perelnek és vitáznak a vallásukon. ELSŐ KATONA: Nevetséges dolog ez! Mindig ilyesmin perlekedni! NARRABOTH: Mily szép ma este úrnőnk, Salome, mily sugárzó! APRÓD: Csak mind őt bámulod. De hosszan is nézed. Jaj, veszedelmes Ily szemmel oly soká nézni őt. Végzetes baj lehet. NARRABOTH: Nézd csak, mily szép, mily sugárzó! ELSŐ KATONA: A tetrarcha mily komor! MÁSODIK KATONA: Nézd, ó, nézd, mily komor! ELSŐ KATONA: Kire bámul? 5