Műfajok, stílusok, szubkultúrák [antikvár]

Fedlapjai kissé meghajlottak.
A kötetben található tizenhárom tanulmány a magyar populáris zenéről szól. Ám téved az olvasó, ha úgy gondolja, hogy ezzel meghatároztuk az írások tárgyát. Hiszen a kutatók számára éppoly érdekesek lehetnek egy kuplé vagy operett különféle alakváltozatai, az operett-éneklés 20. század eleji előadásmódja vagy az éttermi cigányzene sajátos hagyománya, a kommunista kultúrpolitika viszonya az operetthez vagy a rockzenéhez, a beat-korszak magyar együtteseinek kapcsolódása a nyugati mintákhoz vagy a klasszikus zenéhez, egy meghatározott együttes (az Orfeozenekar) vagy szórakozóhely (a Fekete Lyuk) története, egy legendás alternatív zenész (Vig Mihály) filmzenei munkássága, vagy éppen olyan elméleti kérdések, mint az alternatív zene fogalma a hazai diskurzusban, illetve a zenei technológiákban rejlő kulturális implikációk. A szerzők módszere, érdeklődési köre és intellektuális háttere igen különböző, muzikológusok, társadalom- és politikatörténészek, gyakorló zenészek egyaránt találhatók köztük. De közös bennük a szellemi kíváncsiság, amely témájukhoz köti őket. A tanulmányok különösfénytörésben mutatják Magyarország 20. századi történetét az Osztrák-Magyar Monarchia idejétől a Horthy-, Rákosi- és Kádár-korszakon át egészen napjainkig, s képet adnak arról, hogy mi mindenre vonatkozott, s kulturális életünkben milyen fontos szerepet játszott az a fogalom,amit összefoglalóan úgy nevezünk, hogy populáris zene.