Hírügynökségi újságírás [antikvár]

E kötet rendeltetése, hogy dióhéjban átfogó képet adjon a hírügynökségi munkáról. Jóllehet jelentek már meg korábban is kiadványok, amelyek megvilágították a hírügynökségek tevékenységének egyik vagy másik vonatkozását, összefoglaló igényű könyv magyar nyelven nem látott még napvilágot. Ennek a hiánynak a pótlására vállalkozik szerény terjedelemben ez a tanulmány. Az első fejezetek a hírügynökségek szerepével, társadalmi funkciójával foglalkoznak. Szükségszerűen rövid áttekintést adnak a hírügynökségek kialakulásáról, majd a legfontosabb hírügynökségekről. Itt megjegyzendő, hogy néhány statisztikai adat feltehetően kiigazításra szorul, mert gyakran eltérő adatokat közöltek a forrásul szolgáló, sok esetben azonos évjáratú (1976) hivatalos külföldi kiadványok is. (Hírügynökségi évkönyvek, sajtóstatisztikák, UNESCO-jelentések.) Az utolsó előtti fejezet a Magyar Távirati Iroda múltját és jelenét, szervezeti felépítését, munkájának jellegét ismerteti. Az utolsó s egyben a leghosszabb fejezet a hírügynökségi műfajokkal foglalkozik. Ezeknek az ismerete nemcsak az MTI munkatársainak fontos, hanem a lapoknál, a rádióban és a tv-ben dolgozó munkatársaknak is, hiszen ők a Távirati Iroda híreinek első, közvetlen „fogyasztói". Nem kellően tisztázott ugyanis még a hír fogalma sem, holott megannyi értekezés jelent már meg róla, nem szólva a hír felépítéséről, megszerkesztéséről. (Persze a sajtóban is megjelennek nem hírügynökségektől származó, mégis jellegzetesen hírügynökségi stílusban fogalmazott hírek - de ezek csak kivételek.) Sokan egyértelműen a publicisztikai műfajok közé sorolják be pl. az interjút vagy a kommentárt tévesen.