Ötvenedik Vásárhelyi Őszi Tárlat [antikvár]

Bátran állíthatom, kevés olyan város van ma Magyarországon, ahol a polgárok és az ott élő, oda látogató művészek között olyan közvetlen és virágzó együttműködésnek lehetünk tanúi, mint Hódmezővásárhelyen. Az Őszi Tárlat nemcsak a hazánkban található hasonló kezdményezések legtekintélyesebbike, hanem nemzetközi szinten is elismerésre méltó a Tornyai János Múzeumban évről-évre megrendezett seregszemle rangidős, ötvenedik éve. Köszönhető ez városunk mély, de ugyanakkor eleven művészeti hagyományainak, a városunk polgáraiban élő öntudaots mecénási tevékenységnek, és persze az itt élő, ide látogató művészek kitartó és áldozatkész munkájának is. Az eltelt fél évszázad tárlatainak sora komoly hagyományokkal rendelkező művészeti összefogás eredménye. Olyan évről-évre ismétlődő esemény, mely Hómezővásárhely és az ország neves művészeinek eltökéltségéről tanúsködik. Elkötelezettségről, egymás munkáinak megismerése, az együtt gondolkodás szükségessége iránt. Számomra ez a kiállítás mindig is az összefogásba vetett hit fontosságát jelentette. Tiszteletet parancsoló a kiállításon kitapintható együttműködés kollégák, és művésztársak között, akik nyílt és őszinte érdeklődést mutatnak egymás gondolatai, munkái és értékei iránt. Az Őszi Tárlatok ötven éve leckét ad számunkra az összefogásról, és a közös munkáról. A tárlat olyan együttműködés eredménye, mely bizonyságot tesz városunk kulturális életének eleven voltáról, melynek talán épp az összefogás a legnagyobb erénye. Eleven és kitartó törekvés ez, mely méltóvá teszi az eseményt arra, hogy még kiemeltebb figyelemmel és körültekintéssel kísérljük. Hisz ne feledjük: e tárlat nemcsak városunk és az ország művészeiről - szűkebb és tágabb otthonunk "élő lelkiismeretéről" szól, hanem rólunk, a közönségről is vall. Ne feledjük: ez a kiállítás korunk és közösségünk lenyomata.