Módosulások [antikvár]

Borítói elszíneződtek, kopottasak.
Nemzeni, szülni, születni könnyű; az ember, amióta szerepét tanulja – temetni is tanul. Feje fölé nőnek a tárgyak, megannyi díszlet; és nemcsak szeméthelyeivel nem tud mit kezdeni – halottaival sem. Itt alig látni valamit. Jelzéseit a brutálisan tárgyakká szervezett anyagnak, s köztük – nem csupán mezítlensége által – pőrén az embert. A halandóság s az elmúlásra való felkészülés privilégiuma a főszereplőé, a rendezés joga is – ám a kellékek létezése a visszavonhatatlan.