Forma és tér [antikvár]

Kiveszőfélben levő régi, nemes szokás, hogy egy-egy könyv elejére az olvasót köszöntő rövid írás kerüljön, mely arról tájékoztatja, hogy mit várjon a könyvtől. Ezt a szokást elevenítjük fel Barcsay Jenő kötetének, a "Forma és tér"-nek előhangjaként. E kötet Barcsay Jenő vallomása arról, hogy több mint negyvenesztendős festői pályáján milyen tapasztalatokat szerzett, milyen kifejezési formákat keresett vagy csiszolt. A szerzőnek ugyanis az a törekvése, hogy tapasztalatai ne csak a kép nyelvén szólaljanak meg, hanem szóban is megközelítsék azt, amit a formákon keresztül keresett. Ez akarva-akaratlanul is arra kényszeríti, hogy szinte módszeres menetben tárja elénk festői világának kialakulását. Az alkotás és vallomás, a festés és elmélet effajta kapcsolására az európai művészetben mindig akkor került sor, amikor a megszokottól valami új felé törekedett. Nem csodálni való tehát, hanem természetes, hogy a két nagy sorsforduló, a reneszánsz és a "modern" művészet vajúdása idején született a legtöbb ilyen jellegű írás.