A házasság regényes életrajza [antikvár]

Ha a mennybolt papír volna, Minden csillag barát volna, S folyton-folyvást csak írnának: Végére mégsem jutnának Az Asszony nevü csodának. (Freidank.) Nem tudjuk, a középkornak melyik költője bújt el a Freidank álnév mögött. Gyanítják, hogy a versszerző maga a nagy asszonybarát, Walther von der Vogelweide. Mindegy. Az való igaz, hogy a nőkről szédületesen sokat lehet írni s ezt tollforgató férfiak a világ teremtése óta meg is cselekedték; bizonyságot téve róla, hogy akár jót, akár rosszat írtak, az eszük mindig rajtuk járt. Diderot ezt a tanácsot adja: „Aki a nőkről ír, mártsa tollát a szivárvány színeibe s porzóként hintse lepkeszárnyak hímporát a sorokra, - kezének minden mozdulatára pedig gyöngyök peregjenek elő." Sajnos, a férfitöbbség kocsikenőcsbe mártotta a tollát s porzót egyáltalán nem használt, hogy a gyalázkodó sorok jobban ragadjanak, - kezének minden mozdulatára pedig sárgöröngyök hullottak elő. Mindjárt az elején kezdték. Miután nem lehetett letagadni, hogy az emberi nem szaporodását ugyanakkora mértékben kísérte a bűnök és bajok elterjedése: igyekeztek mind ennek az átkát az asszonyok nyakába sózni.