A kereszténység zenéje [antikvár]

Védőborítója kifakult, halványan beázási foltos.
Már az ókori vallások nagy jelentőséget tulajdonítottak a zenének a kultikus cselekményekben; nem meglepő tehát, hogy az antikvitásban kialakuló kereszténység istentiszteletein is kezdettől központi szerepet játszott a zene. A középkortól napjainkig a legnagyobb zeneszerzők többsége szívesen írt a keresztény egyházi élet részeként előadandó műveket. Ennek köszönhetjük, hogy a legegyszerűbb, egyszólamú dallamtól a díszes és bonyolult zeneműig rendelkezésünkre áll az egyházi zeneművészet gazdag tárháza: himnuszok, anthemek, oratóriumok és más művek. A templomok, kápolnák, székesegyházak orgonistái és karnagyai szerte a világon ebből a gazdag kínálatból választanak zenét a mai istentiszteletekhez. Hogyan alakult ki ez a csodálatos szőttes? Hogyan illeszkedik ebbe a mérhetetlen változatosságba a mintáknak az a viszonylag kis része, mely mindegyik keresztény hagyományban közös? Kik voltak döntő hatással a keresztény zene fejlődésére? Andrew Wilson-Dickson, aki mind a zeneoktatásban, mind az egyházi zene világában otthonosan mozog, nagyszabású körképet fest erről. Mind az európai egyházi zene teljes fejlődéstörténetét, mind az ortodox hagyományokat felvázolja, de bemutatja a fejlődő afrikai térség és a sokarcú Amerika vallásos zenéjét is. Végig azt vizsgálja, milyen kapcsolat van a keresztény zene és az alakító hit között. A könyv tehát végtelen történet az egyházi zenéről. A hazai kiadásban magyar egyházzenei kutatók összefoglalják a magyarországi nagyegyházak (a római katolikus, evangélikus, református egyház) zenéjének, zenei életének történetét is.