Tartószerkezetek statikája [antikvár]

Előszó A jegyzet elsősorban építészmérnök- és építőmérnök-hallgatóknak szól, és a ,3evezetés a tartószerkezetek tervezésébe" jegyzet [8] folytatása. Ez utóbbi általános eligazítást ad az építmények statikai viselkedéséről, a modellezés lépéseiről, a szánu'tás lehetséges módjairól, a tartószerkezetek tönkremeneteli lehetőségeiről és a szerkezetválasztás legfontosabb szempon^airól; ismerteti a szerkezetekre ható legfontosabb terheket is. A szerkezetek vizsgálatát azonban általánosan nem tárgyalja, csak illmztrációként muta^'a be néhány szerkezettípus száim'tását. Jelen jegyzetben a tartószerkezetek számításának olyan problémáival foglalkozunk, amelyekhez kizárólag egyensúlyi egyenleteket kell használni, és a tartók deformációit nem kell figyelembe venni. A XIX. század és a XX. század elejének mérnökei zömmel ilyen módszereket használtak. Ezzel a témakörrel a mechanikán belül a statika (pontosabban a merev testek statikája) foglalkozüc. A mechanika két nagy területe a kinematika és a dinamika. Az előbbi a mozgások térbeli és időbeli leírásával foglalkozik, az utóbbi a mozgások okaival is. A statikát tekinthe^ük a dinamika egy speciális esetének, amikor a test nyugalmi állapotban van. Statikát oktatni alapvetően kétfajta koncepcióval lehet: az egyik szerint a szerkezettől elvonatkoztatva a statikát axiomatikusan építjük fel, az erőket mint matematikai vektorokat kezeljük. Ez egy pontos és sok szempontból tiszta és egyszerű tárgyalásmódot tesz lehetővé. A másik módszer, hogy minden statikai mennyiséget eleve a tartószerkezetekhez kötünk (pl. az erő csak a testek kölcsönhatása révén jöhet létre), és a statikai vizsgálatokat összekötök a szerkezet viselkedésének elemzésével is. Mind a két tárgyalásmódnak számos előnye és természetesen számos hátránya is van. Gáspár Zsolt és Tamai Tibor kiváló jegyzete [4] inkább az első módszerhez köthető, Matuscsák Tamás [9] és Pelikán József [10] könyvei inkább a másodikhoz. Jelen jegyzetben, a ,3evezetés "-ben alkalmazott koncepciót követve a statika tartószerkezetekhez kötött tárgyalásmódját választottuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a kétfajta tárgyalás közti választás döntés kérdése. Semmiképpen sem mondhatjuk, hogy az egyik jobb, mint a másik, és az olvasó beállítottságától is erősen függ, hogy melyiket találja követhetőbbnek, hasznosabbnak. Jelen jegyzetben sok helyen építettünk a [4] jegyzetre, és sok életből vett példát vettünk Gordon [5] könyvéből. A tananyag elsajátítását valós szerkezetek elemzése, 50 kidolgozott számpélda és számos gyakorló feladat segíti. Kollégáimtól, Visnovitz Györgytől és Salát Gézától nagyon hasznos észrevételeket kaptam a jegyzet összeállításához, a magyarázatok világosabbá tételéhez. Hála Gáspár Zsolt gondos lektori munkájának, a jegyzetben használt fogalmakat, indoklásokat pontosítot-tam. Mindnyájuktól sok észrevételt kaptam a szöveg javításához is. Papanek Zsolt a már fél éve az oktatásban használt kéziratnak volt igen alapos olvasója, felhívta a figyelmemet számos hibára, kiegészítendő magyarázatra, javítandó ábrára. Pintér Imre, Sapkás Ákos, Tóth Krisztina, Ajkay Anna és Nagy Anna több sajtóhibára, korrigálandó részre hívták fel a figyelmemet. Közreműködésüket ezúton is köszönöm. A szerző