Miért fenntarthatatlan ami fenntartható? [antikvár]

BEVEZETES Kötetünk az ELTE Társadalomtudományi Karán létrehozott Közös Örökségünk Kutatóműhely keretében végzett terepmunka eredményeiről ad számot. Célunk a fenntartható vidékfejlesztés hazai lehetőségeinek és akadályainak feltárása volt. Munkánkat a Norvég Finanszírozási Alap támogatása tette lehetővé. Tájkímélő gazdálkodási kísérletek és közösségépítő törekvések nyomába szegődtünk. a résztvevők indítékaival, vállalkozásaik társadalmi környezetével és fogadtatásával ismerkedtünk. Kezdettől fogva világos volt, hogy nem érhetjük be az egyéni stratégiák és attitűdök tanulmányozásával, hanem tisztáznunk kell a történelmi adottságokat, kulturális és gazdasági körülményeket is, mert az áttérés az új technológiákra és együttélési formákra végső soron nem az egyén elhatározásán, hanem a szűkebb és tágabb társadalmi környezet fogadókészségén múlik. Kutatásunkkal működő vagy szerveződő vállalkozásokhoz igyekeztünk kapcsolódni, hogy tevékenységüket, sikereiket és kudarcaikat elemezve a gyakorlatban mérhessük fel az ökológiai fenntarthatóság esélyeit a vidéki Magyarországon. Azt reméljük, hogy munkánkkal hozzájárulhatunk a kultúrtáj - és a kultúrember - fönnmaradását szolgáló vidékfejlesztési stratégiák megalapozásához. Vizsgálódásaink során az érintett térségek helyzetével és az ott zajló változásokkal egyetlen szempontból foglalkoztunk: mik az esélyei annak, hogy a korunkban végbemenő drámai változásokra a falusi társadalom az ökológiai és szociális fenntarthatóság követelményeinek megfelelő választ találjon? E válasz elvi alapjait, a helyi közösségekre és helyi forrásokra építő tájgazdálkodás programját tartalmazza kötetünk zárótanulmánya. A helyi tapasztalatok ellenőrzését és egybevetését segíti, hogy egymástól több tekintetben különböző helyszíneket kerestünk fel. A terepmunka négy térségben folyt: az Őrségben, a Közép-Tiszavidéken, a Beregben és Nógrádban. Minden esetben értékes és érzékeny természeti adottságokkal rendelkező vidékeket látogattunk meg: kíváncsiak voltunk, hogy ezek az adottságok mennyiben állíthatók a vidékfejlesztés szolgálatába. Az Őrség helyzetét az osztrák és szlovén határ közelsége határozza meg. A rendszerváltást megelőző fél évszázadban a vasfüggöny fenntartása a nyugati határvidékre szigorúbb ellenőrzést, nagyobb elzártságot kényszerített, mint az ország más részeire; a rendszerváltozás után pedig ugyanez - a külföld közelsége, valamint az aránylag érintetlen természeti környezet - hirtelen és drasztikus változásokat hozott a lakosság összetételében, életmódjában és a gazdái-