Kukoricatermesztés [antikvár]

ELŐSZÓ Nincs még egy évtizede annak, hogy Surányi kukoricatermesztésről írott alapos összesfoglaló munkája megjelent (1957). Azóta a kukoricatermesztés terén nálunk jelentős változás állott be. A technika fejlődésével a kemizálással és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével hazánkban a kukorica jelentős részben nagyüzemi növény lett. Ez a változás, továbbá az intenzívebb állami gondoskodás és kutatás forradalmi átalakulást hozott a fajták, a vetőmagellátás és az agrotechnika terén is. Szükségesnek mutatkozott, hogy e változásoknak főleg az agrotechnikát érintő részét kézikönyvben is összefoglaljuk. Az a körülmény, hogy könyvünk a kukoricatermesztés e forradalmi változásainak idején készült, sok nehézséget okozott a munka megírásában. Vannak az agrotechnikának ugyanis olyan részletei, amelyek ma még nem teljesen kidolgozottak. De a gyorsan fejlődő üzemi gyakorlat nem mindig várhat évtizedekig a kutatás kiforrott eredményeire. Ahol nem rendelkeztünk még elég és többéves hazai kísérleti eredménnyel, tapasztalattal, ott a kukoricatermesztésben nálunk előbbre járó államok kísérleti és gyakorlati eredményeihez tartottuk magunkat, figyelembe véve természetesen a hazai éghajlati adottságokat. Bár igyekeztünk az egész kukoricatermesztést összefoglalni, munkánk mégsem tárgyalja a termesztés minden részletét egyforma és arányos részletességgel. Elsősorban a termesztés ama részleteit ismertetjük bővebben, amelyekben az elmúlt években nagyobb változások, felfogásbeli különbségek adódtak. Rövidebben foglalkoztunk azokkal a részletekkel, amelyeket a régebbi munkák bővebben és ma is helytállóan világítottak meg. Egyes fejezetek jobb megértéséhez szükség volt a kérdést általánosságban is tárgyalni. Az általános felfogás az illető kérdésben ugyanis eddig más volt, mint a könyvünkben kifejtett, ezért — hogy az esetleges félreértéseket eloszlassuk — behatóbban, általánosságban és történelmi összefüggéseiben is tárgyaljuk az illető témát. Munkánk termesztési jellegű. Ezért a nem agrotechnikai fejezeteket csupán növénytermesztői szempontból tárgyaljuk, mindig szem előtt tartva a gyakorlat igényeit is. Könyvünket nem a kutatók, de nem is az egyszerű mezőgazdasági dolgozók, hanem a gyakorlati mezőgazdasági szakemberek (agronómusok, mezőgazdasági mérnökök, technikusok, tanult gazdák) számára írtuk. Ezért a beható elemzést lehetőleg korlátoztuk, de a munkában található sok újszerűség szükségessé tette, hogy az új felfogás alapjait részletesebben is kifejtsük és irodalmilag kellően alátámasszuk. Könyvünk gyakorlati jellegénél fogva az egyes termesztési munkák leírásában a különböző természeti és üzemi adottságok szerint adunk ugyan tanácsokat, de ezekből a termesztőnek kell a saját üzemének adottságai szerint a megfelelőt kiválasztani. Az egységesítési, sematizálási törekvéseket a növénytermesztésben arra a térre kell szorítani, ahol annak megvan a létjogosultsága, sőt szükségessége: a gépesítés terére. A hazai kukoricatermesztés egész géprendszerének kifejlesztése és egységesítése terén még ma is sok a tennivaló. Kukoricatermesztésünk egyik legelhanyagoltabb része a gépesítés. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a termesztés gépesítésének kérdéseit viszonylag bővebben, kb. egyharmad terjedelemben tárgyaljuk, szakszerű megvilágításban.