Munkanélküliség [antikvár]

Tulajdonosi nyomattal. A borító enyhén kopottas és foltos. A borító belseje foltos.
Kezdjük ezt a bevezetőt egy szubjektív gondolatsorral arról, hogy hogyan született meg ez a tanulmánykötet. E könyv története mint cseppben a tenger úgy jellemzi hazai közállapotainkat is. Felhívja figyelmünket arra, hogy álmaink és vágyaink beteljesedésének közepette sem szabad megfeledkeznünk azokról az érdek- és hatalmi viszonyokról, melyek a változások és tudatos változtatni akarások mellett még mindig változatlan erővel hatnak. Ez a történet az 1988-as év elején egy téli napon kezdődött a Hazafias Népfront Duna-parti székházában. Itt tartotta ülését a Népfront Szociálpolitikai Tanácsa, a kérdések kérdése pedig a munkanélküliség volt, amiről abban az időben csak suttogva, utalgatva lehetett beszélni. A tanácskozásra több társadalomkutató készített tanulmányterjedelmű anyagot vagy kisebb vázlatot, s ezek az írások a kutatók fejében létező, kész koncepciókra utaltak. A vitaülésen az is kiderült, a magyar társadalom olyan konfliktusok sorozata előtt áll, melyről a bizottságot messze meghaladó nyilvánosság előtt kellene szólni. A vitaülést követő hónapban a vitaanyagokat megismerve keresett meg a Kossuth Könyvkiadó egyik szerkesztője azzal az ajánlattal, hogy a kiadó megjelentetne a témáról egy könyvet, vállaljam el a könyv szerkesztését. Szerencsémre a szerzőket nem kellett nagyon biztatnom, mindnyájan szívügyünknek éreztük a feladatot, és örültünk annak a lehetőségnek is, hogy egyszer az életben talán részt tudunk venni a magyar társadalom egyik problémájának a megoldásában. A kötet 1988. április elsejére, nagyjából a mai szerkezetet követve összeállt. Ekkor megtudtam, hogy gond van a címmel (megjegyzem: a kötet címe azóta is változatlan), megjelentetésére így nem vállalkozhatnak. Utólag visszagondolva az eseményekre - a pártértekezlet előtt voltunk, a konzervatívok értelmiség- és reformellenes kampányának kellős közepén valóban nem volt „aktuális" akkor egy ilyen tartalmú kötet megjelentetése. Vártunk.