Egy kapitány, két fedélzet [antikvár]

ElőszóHa az időt vesszük alapul, akkor vesztésre állunk. Ha van idő, ha nincs, de egy biztos: semmire nem elég! A vállalkozók vagy azért dolgoznak sokat, mert jól megy az üzlet, vagy azért mert rosszul - tartja a régi mondás. Ha az időt menedzseljük, akkor elbukunk. A városi rohanásban, a mindig túlfoglalt naptárunk és diktáló okostelefonunk nyomása alatt, a családtól elvett idő lelkifurdalása közepette hajtjuk a mókuskereket.És mégis van kiút! A legjobb gyakorlatot egy másik" megközelítés, szemszög, nézőpont teremti meg. Amelyiknek alapjául nem az idő, hanem a felelősség szolgál. Az a felelősség, amelyik minden vezetőnek magától értetődően sajátja. És a vállalkozóknak meg még inkább! Hiszen ők fiatalon előbb a saját megélhetésük és szabadságuk finanszírozására vállalkoznak. Majd javaikból a családjukat kezdik el táplálni, illetve munkatársaik háza népén keresztül egyre táguló körben közösségi felelősségük is tudatosul. Később, amikor rutinná válik a teremtés gyakorlata, természetes módon tör fel a teremtett világért való, munkahelyen, pénzen túlnyúló felelősség, Ami addig tart, ameddig egy-egy vállalkozó emberként elérhet. A baráti körében, a fiatalokért cselekedve, a lakóközösséget vagy a város népét összefogva, célt állítva eléjük, erejéből táplálva az együtt" energiáját.