A világgazdaság válaszúton [antikvár]

A budapesti Szabadegyetem 1942 őszi előadássorozatában tartott tíz másfélórás előadást gyüjti egybe ez a kötet azzal az eltéréssel, ami szükségképpen következik abból, hogy a szabadon tartott előadások szövegéről gyorsírási feljegyzés nem készült, úgyhogy csak emlékezetből tudom leírni. Annak ellenére azonban, hogy ez alkalmat ad arra, hogy az ember az előadott szövegtől tudatosan is eltérhessen, ezt általában mégis elkerültem, még pedig azért, mert az előadott anyagot a lehető legnagyobb gonddal igyekeztem összeállítani, egyben pedig arra is törekedtem, hogy előadásaim közérthetőek és világosak, tehát tanulságosak legyenek. Ennek ellenére sem volt szándékomban szemem elől téveszteni a tudományosság követelményét, amelyet nem az írásmód nehézkessége és homályossága biztosít, hanem az, hogy az ember miről beszél és mit mond. A tudományos közgazdasági műveltség két eleme a tudományos irodalom figyelemmel kísérése és a közgazdasági élet tényeinek ismerete. Mindakettőre érvényes, hogy nem lehet csupán egy ország viszonyaira szorítkozni, amivel együtt jár, hogy még a szakember sem képes mindig teljes tájékozottságra szert tenni, de erre legalább becsületesen törekednie kell. A művelt olvasónak pedig be kell érnie azzal, hogy magát a szakember tájékoztatására bízza. Ezt a feladatot sohasem lehet másképpen jól megoldani, mint úgy, hogy a szakember felveszi magába a megfigyelt tényeket és tudomásul vett véleményeket és azokat egyénileg összhangba igyekszik hozni. Itt mutatkozik meg aztán a szakember egybehangoló ereje, ami alkotását ugyanolyan egyéni művé avatja, akár az építészalkotta épület. De ha az utóbbi végtelen művészi sokféleséget enged is meg, a szerkezet tudományos elvei mégis azonosak a különböző építményekben. Ugyanígy van minden tudományos világképpel is: igaz, tehát a valóságra érvényes csak az a szemléltető kép, amelynek szerkezeti elvei általánosan is helytállanak. Az egyéni színt és az általános érvényt tehát ugyanúgy össze kell egyeztetni, mint ahogy a szemléltető kép egyes elemeit egyáltalán. Az általános érvényre való törekvés közeljár ahhoz, hogy a tudományos közfelfogást juttassuk kifejezésre. De ez sem érvényesülhet az egyéni meggyőződés ellenére és éppen ez is az, ami az egyéni színezésben elkerülhetetlenül megmutatkozik. A meggyőződésből eredő előadás érvek felsorolásával törekszik a hallgatót vagy olvasót meggyőzni, de ugyanez az eljárás még a közfelfogás érdekében is szükséges. A kimondottan vitatkozó jellegű fejtegetéseket azonban olyan gondolatmenetből kívánatos minél jobban kiereszteni, amellyel elsősorban átfogó és összefüggő képet akarunk nyujtani. Ennek ellenére nem láttuk elkerülhetőnek, hogy a közgazdasági gondolkodás fejlődéstörténetének főbb vonásait kiemeljük, mert a közgazdasági gondolkodásba való beleélés a legjobb eszköze annak, hogy a napi időszerűségű kérdéseket is helyesen meg tudjuk érteni és ezzel egyben helyesen meg tudjuk ítélni.