A jövő nyomában [antikvár]

Előszó Az ENSZ 2015 őszén tartott konferenciáján elfogadott fenntartható fejlődési célok és az azokhoz kapcsolódó párizsi klímaegyezmény rendkívül fontos eredménynek tekinthetők, amelynek elérésén sokan és keményen dolgoztunk. A 17 fenntartható fejlődési cél 169 kidolgozottabb részcélt foglal magába. A fent említett megállapodások elérése a korábbi ENSZ-főtitkár, Ban Ki Mun, és stábja legfőbb célkitűzése volt. Ahhoz ugyanakkor, hogy a megfogalmazott célokat átültessük a gyakorlatba, újfajta munkakultúrára - vagy még inkább: egyszerűen kultúrára van szükség. A célok megvalósítása kétségkívül az új ENSZ-főtitkár, António Guterres és tanácsadói legfontosabb feladata. A sikerhez a tagállamok kormányainak őszinte elkötelezettségére és részvételére van szükség. De önmagában még ez is kevés: az elérni kívánt eredményekhez szükség van a polgárok aktív tevékenységére és az üzleti közösség részvállalására. Elengedhetetlen az azonnali cselekvés, hogy bolygónkat a helyes útra vezessük. Hiszem, hogy az emberek már tudatában vannak annak, hogy milyen sürgető megállítani a globális klímaváltozást, de a többi cél sem tűr halogatást. Mi vagyunk az utolsó generáció, amely képes megelőzni a katasztrófát - egyedül nekünk áll hatalmunkban. A 17 fenntartható fejlődési cél mindegyike lényeges, ugyanakkor azok össze is függnek egymással. Ennek köszönhetően az egyes célok megvalósítása mellett éppolyan fontos az is, hogy az összképet se veszítsük szem elől. A korábbi globális megállapodásokhoz képest éppen az jelenti a legnagyobb különbséget, hogy ezúttal a környezettel, a társadalmi egyenlőséggel és a gazdasággal, továbbá ezek összefüggéseivel együttesen foglalkozunk. Markku Wilenius világosan elmagyarázza, milyen mélységű és mennyire átfogó az a változás, amire szükségünk van. Nagyon jól