Szöveggyűjtemény Az irányzatok a 20. század világirodalmában 1945-ig c. jegyzethez [antikvár]

Rainer Maria RilkeAz Imádságos könyvből Az alázatAZ ALÁZAT Szemléletedbe merülő arcok, hallgatön. Uju költők járnak igy este egy-egy távoli fasoron. Farasztok szoktak így a gyermek holtteste körül állani -bár csak ml mindég, az esett meg: egy óriási Valami.Aki meglátta arcodat, zavarja szomszéd s óra már, nyomod fölé hajolva jár, mint ki terhet cipel, vagy agg. Csak később nyílik rá a lét, s érez szelet ^ messzeséget, s hali, mert téged suttog a rét, s Iát, mert dicsér a csillag-ének; nem tud többé nem-tudni t^d, s csak köntösöd a föld s az ég.Uj vagy neki s meg^tt s nagyon jő, s csodás, mint egy utazás, ha halkan suhan velünk a bárka egy széleshátu folyamon. Tágas sík nyuUk el a szélben, roppant ég martalékaképpen, s rajta vén rengetegek.Falu merül föl, közeleg, majd újra elmerül, miként a harangszó, s mint a tegnap éa ma, s amit a szem lát, mindenek. Ám ahogy ez az ár suhan, városok kelnek untalan