kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Angyalosi Gergely - Senkiföldjén [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/209/4986209.jpg "Angyalosi Gergely - Senkiföldjén [antikvár]")
Senkiföldjén [antikvár]
Angyalosi Gergely, Balassa Péter, Bán Zoltán András, Bányai János, Bartócz Ágnes, Bende József, Beney Zsuzsa, Csokits János, Czjzek Éva, Esterházy Péter, Fülöp László, Gerold László, Jeleníts István, Kibédi Varga Áron, Kovács Péter, Lator László, Lengyel Balázs, Loránd Gaspar, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Orbán Ottó, Radnóti Sándor, Rónay György, Rónay László, Tandori Dezső, Ted Hughes, Tüskés Tibor, Vajda Miklós, Valaczka András, Vasadi Péter
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2980 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Senkiföldjén [antikvár]
Szerző:
Angyalosi Gergely
,
Balassa Péter
,
Bán Zoltán András
,
Bányai János
,
Bartócz Ágnes
,
Bende József
,
Beney Zsuzsa
,
Csokits János
,
Czjzek Éva
,
Esterházy Péter
,
Fülöp László
,
Gerold László
,
Jeleníts István
,
Kibédi Varga Áron
,
Kovács Péter
,
Lator László
,
Lengyel Balázs
,
Loránd Gaspar
,
Mándy Iván
,
Nemes Nagy Ágnes
,
Németh László
,
Orbán Ottó
,
Radnóti Sándor
,
Rónay György
,
Rónay László
,
Tandori Dezső
,
Ted Hughes
,
Tüskés Tibor
,
Vajda Miklós
,
Valaczka András
Vasadi Péter
Kiadó: Nap Kiadó
Kötés: Fűzött kemény papírkötés
ISBN: 9638116692
Méret: 130 mm x 190 mm
Esterházy Péter
Esterházy Péter (1950–2016) az ELTE matematika szakán végzett, 1978 óta szabadfoglalkozású író. Világszerte az egyik legismertebb és legelismertebb magyar író. Első könyve megjelenésétől kezdve a Magvető Kiadó szerzője.
Fontosabb díjai
Füst Milán-jutalom (1983), Déry Tibor-díj (1984), József Attila-díj (1986), Örley-díj (1986), Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozata (Franciaország – 1992), Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíj (1992), Premio Opera di Poesia (a Római Irodalmi Fesztivál Díja – 1993), Ordre des Arts et des Lettres tiszti fokozata (Franciaország – 1994), Björnson-díj (Norvégia – 1995), Kossuth-díj (1996), Vilenica-díj (Szlovénia, közép-európai irodalmi díj – 1998), Osztrák Állami Díj (1999), Magyar Irodalmi Díj (2001), Márai Sándor-díj (2001), Herder-díj (2002), Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata (Franciaország – 2003), Pro Europa-díj (2004), Üveggolyó-díj (2004), A német könyvszakma békedíja (Friedenpreis des Deutschen Buchhandels – 2004), Grinzane Cavour-díj (a Harmonia caelestis című regényért – 2004), a Toszkán Tartomány Il Gonfalone d'Argento díja (2005), Cittá di Bari irodalmi különdíj (2006), Nápoly város könyvdíja (2006), Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díj (2006), Prima Primissima Díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007), Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj (2008), Ovidius-díj (2009), 20 éves a Köztársaság Díj (2009), Román Kulturális Érdemrend Parancsnoki fokozata (2010), Grosso d'Oro Veneziano Díj (2010), AEGON Művészeti Díj (2011), Jeanette Schocken-díj (2013), Premio Letterario Internazionale Mondello (2013)
Esterházy Péter (1950–2016) az ELTE matematika szakán végzett, 1978 óta szabadfoglalkozású író. Világszerte az egyik legismertebb és legelismertebb magyar író. Első könyve megjelenésétől kezdve a Magvető Kiadó szerzője.
Fontosabb díjai
Füst Milán-jutalom (1983), Déry Tibor-díj (1984), József Attila-díj (1986), Örley-díj (1986), Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozata (Franciaország – 1992), Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíj (1992), Premio Opera di Poesia (a Római Irodalmi Fesztivál Díja – 1993), Ordre des Arts et des Lettres tiszti fokozata (Franciaország – 1994), Björnson-díj (Norvégia – 1995), Kossuth-díj (1996), Vilenica-díj (Szlovénia, közép-európai irodalmi díj – 1998), Osztrák Állami Díj (1999), Magyar Irodalmi Díj (2001), Márai Sándor-díj (2001), Herder-díj (2002), Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata (Franciaország – 2003), Pro Europa-díj (2004), Üveggolyó-díj (2004), A német könyvszakma békedíja (Friedenpreis des Deutschen Buchhandels – 2004), Grinzane Cavour-díj (a Harmonia caelestis című regényért – 2004), a Toszkán Tartomány Il Gonfalone d'Argento díja (2005), Cittá di Bari irodalmi különdíj (2006), Nápoly város könyvdíja (2006), Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díj (2006), Prima Primissima Díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007), Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj (2008), Ovidius-díj (2009), 20 éves a Köztársaság Díj (2009), Román Kulturális Érdemrend Parancsnoki fokozata (2010), Grosso d'Oro Veneziano Díj (2010), AEGON Művészeti Díj (2011), Jeanette Schocken-díj (2013), Premio Letterario Internazionale Mondello (2013)
1939. február 9-én született Budapesten. 1957 és 1962 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet szakos hallgatója. Miután lediplomázott, 1962-től a Székesfehérvári Szent István Király Múzeum tudományos munkatársa, majd 1986-tól 1992-ig igazgatója.
1967-től jelentős kiállítások sorozatát szervezi. 1977 és 1980 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1992-ig az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja. Kutatási területe a 18. és a 20. századi szobrászat. Számos tudományos munka után 2006-ban publikálta önéltrajzi írását, Törmelék címmel.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Törmelék (2006)
Díjai
Munkácsy-díj (1983), Martyn-díj (1991), Széchenyi-díj (1998)
1967-től jelentős kiállítások sorozatát szervezi. 1977 és 1980 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1992-ig az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja. Kutatási területe a 18. és a 20. századi szobrászat. Számos tudományos munka után 2006-ban publikálta önéltrajzi írását, Törmelék címmel.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Törmelék (2006)
Díjai
Munkácsy-díj (1983), Martyn-díj (1991), Széchenyi-díj (1998)
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.
1931-ben született Budapesten. Angol–magyar szakot végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd négy évig a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt.
Csernus Tibor híres Három lektor című festményén ő ül Domokos Mátyás jobbján – a másik oldalon Réz Pál. 1958-ban egy politikai tisztogatás során elbocsátották, hat évig nem tudott elhelyezkedni. Műfordításból, kritikákból és irodalmi aprómunkákból élt. 1964-ben a The New Hungarian Quarterly című, angol nyelvű folyóirat irodalmi szerkesztője lett, majd a rendszerváltozástól visszavonulásáig, 2005-ig a lap főszerkesztője volt.
Számos regényt, novelláskötetet fordított angolból és németből, antológiákat szerkesztett magyarul az angol és amerikai, angolul a magyar irodalomból. Osztrák–magyar kultúrtörténetet és műfordítást oktatott egy amerikai egyetemen. Nyolcvannál több színművet fordított, ezeknek több mint felét országszerte játszották, nem egy ma is műsoron van.
Díjai
Déry-díj (1999), a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2006), Szépíró Díj (2010)
Csernus Tibor híres Három lektor című festményén ő ül Domokos Mátyás jobbján – a másik oldalon Réz Pál. 1958-ban egy politikai tisztogatás során elbocsátották, hat évig nem tudott elhelyezkedni. Műfordításból, kritikákból és irodalmi aprómunkákból élt. 1964-ben a The New Hungarian Quarterly című, angol nyelvű folyóirat irodalmi szerkesztője lett, majd a rendszerváltozástól visszavonulásáig, 2005-ig a lap főszerkesztője volt.
Számos regényt, novelláskötetet fordított angolból és németből, antológiákat szerkesztett magyarul az angol és amerikai, angolul a magyar irodalomból. Osztrák–magyar kultúrtörténetet és műfordítást oktatott egy amerikai egyetemen. Nyolcvannál több színművet fordított, ezeknek több mint felét országszerte játszották, nem egy ma is műsoron van.
Díjai
Déry-díj (1999), a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2006), Szépíró Díj (2010)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............