Bővebb ismertető
Francia irodalom, német irodalom, magyar irodalom: a modern kor a
nemzeti irodalmakban gondolkodik. A modern nemzet nyugat-európai eredetű, de tájainkon is meghonosodott értelmezése, amelynek hívei a nemzetalkotó tényezők közé számítják az önálló államiságot, kizárólagossá vált, s
így azoknak az irodalmaknak a elhatárolásában, amelyeknek eredményei
nem kizárólagosan egy országban születtek meg, bizonyos fogalmi tisztázatlanság uralkodik. Az irodalmak megkülönböztető jegyét a közvélekedés
szerint az úgynevezett nemzeti nyelvek képezik. Ez is újkori szempont; mi
azonban többé-kevésbé elfogadjuk: ma már, abban a tágabb szellemi körben, amelynek hatósugara Európára, s így ránk is irányul, mindenütt vannak nemzeti nyelvek, s legfeljebb szabályerősítő kivételként találkozhatunk
azzal az esettel, amikor valaki nem ezen a közösnek elfogadott nemzeti
nyelven ír irodalmi műveket. E kivételek közé tartoznak a klasszikafilológia rajongói, akiknek keze alól latin nyelvű munkák is kikerülnek olykor-
olykor. A történelmi különfejlődés útjára lépett hajdani közös etnikumok
önálló államot alkotó részei ma már szintén nemzetük szerint különböztetik meg önmagukat: német irodalom, osztrák irodalom. Ugyanakkor a több
nemzet műveként létrejött országok irodalma is összefoglalható egy közös
fogalomban: svájci irodalmat emlegetünk, de ezen belül megnevezzük a
svájci német, svájci francia stb. irodalmat. (Szándékosan hoztuk fel példának azon kevés számú európai államok egyikét, amelyben, mint az köztudott, a különböző államalkotó nemzetek jogi helyzete emberemlékezet óta
az alkotmányos garanciákkal is biztosítottan egyensúlyban van.) Az irodalomtörténet az elhatárolás során keverten alkalmazza az államiság és a
nemzeti mivolt szempontjait. A svájci német és az osztrák irodalmat nem a
nyelvi különbségek választják el a német irodalom egészétől - bár nyilvánvalóan számolnunk kell esetükben bizonyos nyelvjárásbeli sajátosságok
irodalminyelv-alakító szerepével hanem az a történelmi különfejlődés,