Napút 2016. január-február [antikvár]

Wehner Tibor Öt kis szöveg a legfontosabb dolgok, kezdetben csak a legfontosabb dolgokról vezetett naplót (bevételi, kiadási napló, olvasmányok, váratlan történések, furcsa ügyek és jelenségek), de aztán ráébredt, hogy így elsikkadnak a részletek, és csonkul az egész is. fokozatosan kidolgozta a mindent naplóban rögzítés módszerét, amelyhez bizony számos különálló naplóra, valóságos naplórendszerre, és hatalmas energiára, kitartásra, állandó készenlétre volt szüksége, szigorúan tollal, kézírással dolgozott, a legújabb médiumokban és technikai eszközökben nem bízott, elszállnak azok majd, mint a szél, mondogatta időnként, szobája egyik falát egy nagy óra számlapja alatt hatalmas polcszerkezet hálózta be, a polcokon fokozatosan gyűlő naplók paksamétáival, laza betűrendben, ha fel kellett jegyeznie valamit, csak odalépett a polchoz, leemelt egy kemény táblás kötetet, és - a dátum, az óra és a perc rögzítésével - már Jegyzetelt is. a kötetek címkéin a következő, néha áthúzogatott-módosított gyűjtőfogalmak szerepeltek a kezdetben bevezetett kategóriák megjelölésein túlmenően: itthon, eltávozások, hazatérések, külső konfliktusok, telefonok, elmaradt látogatók, ételek-italok, anyagcsere, higiénia, takarítás, rádió, tv, szemét, bevált ötletek, kudarcok, posta-ügyek, időjárás (szellőztetés), zavaró körülmények, lejárt határidők, offenzívák. bár időnként újra meg újra érzett valamilyen furcsa, erős késztetést, de azért arra mégis nagyon ügyelt, hogy ne essen át a ló túlsó oldalára, és a naplóírásról ne vezessen naplót, készen állt minden kihívásra és számonkérésre, de lassan szelíd meggyőződésévé vált, hogy korrekt válaszokban reménykedve kérdéseket most már csakis ő tehetne fel. egyedül a tűzvésztől rettegett: rémálmaiban rendszeresen visszatért a szörnyű látvány, amiként naplóit az elektromos hálózatban keletkezett hiba következtében kitört tűz emészti el. elvégzett egy önkéntes tűzoltótanfolyamot, kéz alatt szerzett egy porral oltó kézi tűzoltó készüléket is, de még így sem nyugodott meg teljesen, ezért általában kikapcsolta az áramot, kora estétől reggelig üldögélt a sötétben, így nem történt semmi, és nem kellett feljegyeznie se semmit, kihasználva a tétlenség ritka alkalmát, hajnaltájt onanizálni próbált, de - máris visszatérhetett szenvedélyéhez - sorra kudarcot vallott. a koldus, egy hirtelen ötlettől vezéreltetve (valójában csak unatkozott) koldusnak öltözött, azzal hitegette magát, hogy nem tesz mást, csak beáll a sorba: teljes jogú szereplőként részt vállal képmutató játszmájukban, korábban kacérkodott egy, a személyes részvételt homályban tartó koldusgép-konstruálási gondolattal is, de amikor részletesebb tervet próbált kidolgozni, ráébredt, hogy túlságosan nagy befektetésre lenne szükség, amellyel nem állna egyenes arányban a kockázat - az ilyen, váratlanul nagy bevételt hozó berendezéseket röviddel üzembe állításuk után általában elkobozzák az állami szervek, bár igencsak csalogató idea volt: egész nap szabad lenne, és csak esténként kellene a gép ürítésével, a bevétel begyűjtésével foglalkoznia (na és persze még