Bővebb ismertető
1Alföldy JenőKüzdőtársunk, a költőCsoóri Sándor nyolcvanadik születésnapjáraEllenfelei sem tagadhatják meg Csoóri Sándortól, hogy már az 1957-ben kiadott Ördögpille verseinek társadalmi közérzetjelentései óta folyamatosan harcolt a nemzeti szabadságért, a demokráciáért, az emberi jogokért. A magyar falu küldötteként lett a polgári forradalom elvének, a szabadság-egyenlőség-testvériség képviselője. Különleges történelmi és etikai érzéke révén feloldotta írásaiban történelmünknek azt a több mint kétszáz esztendős ősbűnét, hogy a társadalmi felszabadulás ügyét a nemzeti szabadság ellen fordították - és viszont. Hogy ez Mária Terézia és II. József ügyes manipulációjával kezdődött-e, vagy még korábban, a nemzet képviseletére hivatott, de a kiváltságaihoz ragaszkodó s a job-bágyterheket a végtelenségig csigázó főnemesség politikájával, arra most nem térek ki. Adyval mondva: régi dal" mindenesetre.Mindez úgy hangzik, mintha nem költőről, hanem politikusról beszélnék. De mióta is szeretnék úgy írni Csoóriról, hogy verseinek csak a szépségét, esszényelvének csak a művészi fölépítését tanulmányozzam? Harmincöt vagy még több éve? Nem tehetem, mert írásaiban mindig benne rezeg napjaink izgalma, napjaink gyötrelme" akár, Petőfivel szólva. Megnyugtat azonban, hogy nemcsak Petőfiről, hanem a modern idők költőiről, Adyról vagy József Attiláról is hasonlóan kezdődhetett volna egy születésnapi köszöntő. Egyetértőn idézem Jánosi Zoltánt, aki így summázta a költőről írt tanulmányát: Csoóri kifinomult esztétikai gondolkodása radikális társadalomfilozófiai fölismerésekkel és követelményekkel párosult." Illyés Gyula követőjeként a XX. század második felének és az új századfordulónak egyik legfontosabb szellemi embere lett a nemzet, illetve a társadalom létfontosságú dolgaiban.Örülünk-e annak, hogy végre demokráciában élünk? Örülünk, hogyne, már bele is fáradtunk az örömbe. De mindjárt megszólal bennünk a következő kérdés: elégedettek vagyunk-e ezzel a demokráciával? Csakugyan egybeforrt a magyarul beszélők közösségének szabadságával és testvériségével - államhatároktól, társadalmi csoportérdekektől és a keserű emlékű 2004-es szavazástól függetlenül? Reménytelinek látjuk-e a jövőt?Válaszunk'így hangzik, elkerülhetetlenül: nem, egyáltalán nem vagyunk megelégedve, sem az esély- és jogegyenlőség megteremtésére hivatott demokráciával, sem a népakarat szabadságával, sem a nemzeti kohézióval, sem az államhatárok fölött eminnen ímmel-ámmal kezet kinyújtó testvériséggel. A jövőt pedig -nem is a magunkét: unokáinkét - aggódó szemmel fürkésszük, mert 1989 óta nem a közösen kivívott, hanem egy kevesek által, csalások és hazugságok útján